TOVÁBBI CIKKEK
2018. 03. 04.
Rajzolatok, árnyékok és határozott vonalak. E három sarokköve volt a Grand Seiko design alapjainak a kezdetekkor, de még a kialakítása előtt egy új szintre kellett emelni a gyártási precizitást, ami a tervezésben és gyártásban használt mértékegységek változtatását is megkövetelte.
1960-ig a Seiko is egy különleges mértékegységet használt, melynek neve „ligne” volt (a ligne az óraiparban elterjedt egység, 1 ligne = 2,255 mm). 1962-ben azonban a Seiko milliméterre cserélte a ligne-t, mely nem decimális egység volt, hanem 12-vel osztható. Ennek a kiemelt jelentősége abban rejlett, hogy míg a ligne legkisebb egysége ¼ ligne, vagyis 0,56 mm, az átállással a pontosság 0,1 mm-re, vagyis egy századmilliméterre csökkenhetett.
Az új mérési módszerrel már sokkal precízebben lehetett megtervezni az óra tokjának és külső elemeinek megjelenését, mely pontosabb, letisztultabb megjelenést eredményezett.
A klasszikus Grand Seiko stílus tervezésének középpontjában az a kihívás állt, hogy a tok kialakítása egyedi, az addigiaktól jól megkülönböztethető jegyekkel történjen.
A rozsdamentes acél tok hideg sajtolásos technológiával történő gyártása, köszönhetően az egyre precízebben tervezhető formáknak, sokkal pontosabb lett, így látványosabb tok formát is eredményezett. Ennek egyik jól látható jele lett a tokfüleken és a tokon átívelő gerinc, mely egységes felületet adva köti össze az oldalakat teljes hosszában.
A számlap is egyedi kialakítást kapott a fény-árnyék játék segítségével, ezt az élek, oldalak különböző metszésével és polírozásával érték el az indexeken. Az elődmodellektől eltérően a számlapnak immár lapos formája lett, mely egyrészt segítette a tok vízállóságának növelését, másrészt szépen kiemelte az indexeket is.
Ezek a formai elemek a Grand Seiko design szerves részé váltak, majd később még kifinomultabbá lettek az 1964-es Self Dater és az 1967-es 44GS fejlesztésekor.
Az 1967-ben megjelent 44GS modellben ezek a stílusjegyek már mind együtt, egy időben jelen voltak, így ez a modell lett egyszer és mindenkorra az alapja a máig is ismert Grand Seiko stílusnak.
A tok formája és kialakítása forradalmian újnak számított abban az időben. A lapos felületek teljesen torzításmentes polírt kaptak, mely a Zaratsu polírozásnak ismert eljárásnak volt köszönhető, ami egy igen komoly felkészültséget és nagyon nagy gyakorlatot igénylő művelet.
Az újszerű formának köszönhetően, melynél a tokfülek nagy szögben csatlakoznak a tokhoz, az óra egyedi megjelenése mellett a viselési komfort is nagyban nőtt az akkori típusokhoz képest. A korona mélyebbre helyezése is ezeket a célokat szolgálta: a kényelmet és emellett az óra egyedi vonalainak megőrzését.
A modell tervezői minden részletét megalapozták a máig ismert Grand Seiko stílusnak. A mutatók és az indexek is a fény-árnyék játéktól lettek egyediek, és a tükörpolírral ellátott lünettával együtt a teljes design esztétikus, tiszta és ragyogó formát ölthetett.
A 44GS modellel a Grand Seiko megtalálta a saját formatervét, és egy legenda megszülethetett.
Tetszett a történet? A Grand Seiko sztoriját a kezdetektől napjainkig felölelő sorozatot indítottunk ezzel az első résszel, a továbbiakban részletesen megismerheted majd a márka történetét, elsőként magyarul.
Ne maradj le róla! Ha biztos szeretnél lenni abban, hogy nem mulasztasz el egy fejezetet sem ebből a lenyűgöző történetből, kérd a hírlevelünket, mellyel azonnal a Seiko Club alap tagsásgát is megkapod. Az alap tagság nincsen óra vásárlásához és regisztrációjához kötve, így megteheted már most: