TOVÁBBI CIKKEK
2018. 03. 30.
Egy órát, minden más tulajdonsága előtt a pontossága alapján ítélnek meg. A Grand Seiko fejlesztését már a kezdetektől ez a cél határozta meg, az 1960-as évek közepén a pontosság követelménye már a napi +5/-3 másodperces járáseltérés volt.
Hogy egy kicsit más megvilágításba helyezzük ezt az értéket: egy nap 86.400 másodpercből áll, a Grand Seiko fejlesztésekor kitűzött cél ennek mindössze 1/10.000 részét engedte meg maximális eltérésként!
Ez a rendkívüli pontosság egy mechanikus szerkezet számra pedig megköveteli a lehető legjobb tervezést, és a lehető legjobb minőségű gyártást a lehető legnagyobb pontossággal és precizitással történő összeszereléssel, vagyis a teljes folyamatnak a legközelebb kell lennie a tökéleteshez.
Abban az időben a legtöbb óragyártó részt vett különböző pontossági versenyeken, melyet külső szervezetek mértek. A versengés célja kettős volt: egyrészt segített a technológiáik továbbfejlesztésében, másrészt elismerést szerzett a gyártóknak és fejlesztőiknek az óragyártás terén elért eredményeikért.
Az ötvenes évek végére a Seiko már Japán valamennyi ilyen jellegű versenyén részt vett, és meg is nyerte azokat, így elérkezett az ideje a továbblépésnek a nemzetközi színterek felé, új kihívásokat keresni.
1964-től a Seiko már részt vett a svájci szervezetek által szervezett pontossági megmérettetéseken a mechanikus szerkezeteivel.
A Suwa Seikosha (mai nevén a Seiko Epson) és a Daini Seikosha (mai nevén a Seiko Instruments) szintén fejlesztett szerkezeteket ezekre a megmérettetésekre, így a Seiko is megjelent ezeken a legrangosabb versenyeken.
A versenyekre gyártott szerkezetek különböztek a kereskedelmi forgalomba kerülő szerkezetektől. Mind a felhasznált anyagok, mind a tervezés terén más szempontok alapján kellett fejleszteni ezeket, mint a mindennap használt darabokat.
Az egyik különleges megoldás volt ebben az időszakban a Hi-beat (magas féllengésszámú) szerkezet. Minél magasabb a féllengésszám, annál kisebb a szerkezet járásának érzékenysége a külső hatásokra. Ez a technológiai újítás lehetővé tette a szerkezetek számára a lehető legnagyobb pontosság elérését, ami a végső célja minden ilyen jellegű versengésnek.
A Grand Seiko szerkezeteinek féllengészáma ebben az időben 5-5.5 volt, a versenyeken részt vevő modelleké viszont jellemzően 10. A Seiko tervei szerint ezeket a fejlesztéseket később be kívánták emelni a normál típusokba is, így emelve az órák pontosságát és ezzel az elismertségüket a piacon.
Egy ilyen szerkezet megépítése a gyakorlatban azonban nem egyszerű feladat. A magasabb sebességgel mozgó szerkezet (a fizika egyszerű, de megkerülhetetlen törvényei alapján) nagyobb nyomatékot kíván, így egy ilyen előállítására képes főrugóra is szükség volt.
Ezekhez azonban nagyteljesítményű kenőanyagok is kellettek, és mindenképpen elsődleges fontosságú volt az alkatrészek minél nagyobb pontossággal történő megmunkálása (emlékezzünk csak vissza az előző részre, melyben a gyártási pontosság 1 ezred milliméterre történő emeléséről olvashattunk).
Az ilyen alkatrészekből egy hétköznapi használatra szánt szerkezetet építeni igen nagy kihívás volt, de a Grand Seiko fejlesztő csapata elhatározta, hogy a világ egyik legjobb órájának fejlesztésére minden rendelkezésére álló erőforrást igénybe fog venni, amit csak szükséges.
A Caliber 052 szerkezetet a Daini Seikosha indította a Neuchatel Observatory Chronometer megmérettetésen 1966-ban és 1967-ben. Hogy elkerüljék a hajszálrugók felmágneseződését a hosszú repülőúton Tokióból Európába, egy magas nikkeltartalmú (úgynevezett permalloy) ötvözetből készült tokot használtak, másik jellegzetessége ennek a szerkezetnek a híd formájú finomszabályozó kialakítása.
Ez volt az a típus, mely sikerrel teljesítette a verseny feltételeit, így mind a 73 darab, mely megkapta minősítést 1968-ban, gazdára is talált még az 1969-es évben.
61GS, 1968
Ez az automata „10-Beat” szerkezet (a Hi-Beat szerkezetek másik elnevezése), a 6145 a Suwa Seikosha műhelyében készült, a versenyekre készült fejlesztések alapján. Ez a típus, mely 1968elején jelent meg, napi viseletre készült, és 3 óránál egy dátumablakot is kapott.
45GS, 1968
Ez a típus, mely a 45GS néven vált ismertté, egy kézihúzós 10-Beat szerkezetet kapott, a 4520 jelzésűt. Az órát a Daini Seikosha gyártotta 1698-tól. A modell szintén dátumablakkal, és egy gyorsváltós dátumszerkezettel készült.
Grand Seiko – a 10 történet és a Seiko Club exkluzív tagsága Téged vár!
Tetszett a történet? A Grand Seiko sztoriját a kezdetektől napjainkig felölelő sorozatból a továbbiakban részletesen megismerheted majd a márka történetét, elsőként magyarul.
Ne maradj le róla! Ha biztos szeretnél lenni abban, hogy nem mulasztasz el egy fejezetet sem ebből a lenyűgöző történetből, kérd a hírlevelünket, mellyel azonnal a Seiko Club alap tagságát is megkapod. Az alap tagság nincsen óra vásárlásához és regisztrációjához kötve, így megteheted már most: