TOVÁBBI CIKKEK
2017. 10. 17.
Az órakészítés története folyamán számtalan próbálkozás történt már a mechanikus szerkezetek kézi felhúzásának kiváltására, de egyik sem annyira kifinomult, mint a Seiko Varázskar, avagy Magic Lever megoldás. Ez annyira sikeres lett, hogy más órakészítők szintén átvették és a mai napig használják. A mechanikus automata felhúzást segítő másik két szabadalmával együtt a Varázskar a Seiko Trimatic technológiájának egyik alapköve.
A rugót többféleképpen tudjuk ellátni energiával, a klasszikus módszer a felhúzás, itt kézzel forgatjuk a koronát addig, amíg a rugó teljesen feszes nem lesz. Ez, bár viszonylag gyorsan történik, csak egyirányú mozgást ad át.
Másik, manapság a legnépszerűbb módszer az automata felhúzás. Ebben az esetben egy oszcilláló súly állítja elő a mozgási energiát, ami felhúzza (megfeszíti) a rugót, hogy az óra folyamatosan járhasson. A súly az óraszerkezet közepén rögzítve szabadon forog a kéz mozgatása közben előre-hátra, sőt körbe is fordulhat. A súly össze van kapcsolva a felhúzó tengellyel, így ahogy forog, folyamatosan forgat egy fogaskereket, ami átadja a rugónak ezt az energiát.
Ez elsőre bonyolultnak tűnhet, de valójában nagyon egyszerű mozgások vannak kicsit bonyolultabban összeszervezve, és a végén az óra járni kezd… Igen ám, de az automata szerkezet felhúzásánál is először csak egy irányba tudott forogni a felhúzást végző fogaskerék, vagyis a súly oda-vissza mozgásának csak a felét hasznosíthatta. Ez egyrészt nem elég hatékony, másrészt ebből előállhatott az a helyzet, hogy kevesebb mozgás esetén nem tudott elegendő mozgási energiát tárolni a rugó – egyszerűbben: az óra szép lassan megállt.
A probléma tehát adott volt, a megoldást pedig ott kellett keresni, ahol már korábban is többen próbálkoztak: meg kellett oldani, hogy az automata szerkezet rotorjának (a rotor az oszcilláló súly neve az óraiparban) mindkét irányú forgása hasznosítva legyen.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a felhúzás hatékonysága a duplájára növelhető, ha nem csak az egyik irányba húzás képes megforgatni a rugót feszítő kis fogaskereket. Ez azonban azonnal felvetett egy újabb kérdést, hogyan lehetséges egy rugót megfeszíteni oda-vissza mozgó fogaskerékkel?
A válasz egyszerű: sehogy. Hiszen, ha odafelé felhúzzuk a rugót, a fordított irányú mozgással azonnal le is eresztjük, így gyakorlatilag nem is csináltunk semmit.
A zseniális megoldást a japán mérnökök fejlesztették ki, és ez lett az azóta is első számú megoldás, a Seiko Magic Lever, a Varázskar.
1959 – egy új technológia születik. A Magic Lever („Varázskar” a legjobb fordítása a formája miatt) ekkor jelent meg először egy automata szerkezetben, hosszú évtizedekre biztosítva a helyét, hiszen azóta sem sikerült sehol kifejleszteni jobb megoldást.
Az ismert tény, hogy egy karóra (és általában minden mechanikus óra) működéséhez szükséges energiát egy rugó szolgáltatja. A rugó az egyik leghatékonyabb eszköz a mozgási energia tárolására, de ahhoz, hogy a mozgási energiát le tudja adni, azt először nekünk kell átadni a rugónak.
A megoldás így utólag tényleg nagyon egyszerű, mint általában a legnagyobb ötletek a történelemben mindig. A Magic Lever egy kis kar, ami két oldalról kapaszkodik a fogaskerék fogaiba, egyik oldalról húzva, a másikról tolva azt. Így mindegy, melyik irányba fordul a súly az óra hátulján, mindkét irányból meg tudja forgatni a fogaskereket, és ezzel tud egy kicsit még feszíteni a rugón.
Ugye, nem is olyan bonyolult? Ezzel a megoldással a duplájára nő a hatékonyság, azaz fele annyi mozgással is fel lehet húzni annyira a szerkezetet, mint korábban. Ez egyben a mai napig biztosítja, hogy már egy kevesebbet mozgó ember csuklóján is képes legyen folyamatos viselés mellett felhúzott állapotban maradni az óra.
A Varázskar (Magic Lever) másik két kiváló fejlesztéssel együtt a Trimatic technológia része, amely a Seiko mechanikus automata órákban található meg.